Minden, amit az interszekcionális feminizmusról, a priviliégiumokról és a inklúzivitásról tudnod kell.
Az interszekcionális feminizmus felismeri és figyelembe veszi a szexizmuson felüli, de azzal sok esetben összekapcsolódó hátráltató tényezőket, mint a bőrszín, a vallás vagy a testi fogyatékosságok. Az interszekcionális feminizmus a felismerés, hogy nekem, mint európai, fehér, városi, heteroszexuális, egészséges egyetemista lánynak könnyebb, mint egy szír, színesbőrű, szegény, tanyán nevelkedett, halláskárosult nőnek. Vagy egy roma származású lánynak. Vagy egy transzszexuális embernek. Vagy annak, aki kerekesszékben él, burkát visel, mentális egészségügyi problémákkal küzd vagy mélyszegénységből származik.
Nézzünk úgy a privilégiumokra, mint ajtókra! A nyitott ajtókat észre sem vesszük, teljesen terészetesnek tartjuk például azt, hogy nőként szavazhatunk. A zárt ajtóknál kénytelenek vagyunk megállni, és lehetőségünk van küzdeni azért, hogy azok is kinyíljanak. Míg egyesek az első zárt ajtóval akkor találkoznak, amikor vezető pozicióba előléptetést várnak, de azt veszik észre, hogy nőként nem tartják őket erre érdemesnek a kollégák, mások jóval hamarabb elakadnak. Van, aki be sem tud menni az állásinterjúra, mert az iroda nem akadálymentesített. Van, akit be sem hívnak állásinterjúra, mert színes bőrű. Van, aki el sem tud indulni otthonról, mert egy családtagját gondoznia kell. Van, aki olyan országban született, ahol nem is álmodhat karrierről a szegénység vagy vallásosság miatt.
Hajlamosak vagyunk elfelejtkezni azokról az ajtókról, amik minket egyértelműen nyitva várnak, és azokról, akik ugyanott zárt ajtókkal találkoznak. Minden nő találkozik pár zárt ajtóval. De néhányan több ajtót találnak zárva bőrszínük, szexuális identitásuk, fogyatékosságaik, születési helyük miatt, azért, mert nem járhattak iskolába, mert családjuk szegénységben él, vagy nagyon vallásos, mert valakit gondozniuk kell vagy mert külső hatások miatt el kellett hagyniuk szülőországukat. És még számtalan más okból.
Férfinek lenni privilégium, de privilégium fehérnek lenni, európainak lenni, városban lakni, egyetemi végzettséggel rendelkezni, magyarnak lenni Magyarországon, mentálisan és fizikailag egészségesnek lenni is.
És ha valakinek bármilyen privilégiumai vannak, – szerintem legalábbis – köteles segíteni azoknak is, akik azok nélkül élnek. Kötelességünk körbenézni egy-egy ajtónál, amin mi áthaladunk, és ha lehetőségünk van rá, bevinni magunkkal valakit, aki addig előtte várt tehetetlenül.
Illetve ha nekünk sikerült beslisszolni egy zárt ajtón, kötelességünk azt másoknak is kinyitni, és nem becsapni az orruk előtt féltékenységből.
A behúzásnak, beengedésnek rengeteg formája van: az ember támogathat olyan szervezetet, ami szegény nőket segít, vagy a nemi erőszak áldozatainak biztosít védelmet. Jelentkezhet önkéntesnek menekülttáborokba, vagy felemelheti szavát a kegyetlenségek ellen, amiket a bevándorlókkal szemben követnek el. Ha olyan pozicióban van, felvehet egy roma alkalmazottat, aki rendelkezik a munkához szükséges képességekkel. Bíztathatja homoszexuális vagy transszekszuális barátait, nyíltan elítélheti a homofóbiát. Ajándékba vásárolhat olyan tárgyat, amit egy autista művész készített, vagy felsegíthet a buszra egy mozgássérült utast.
Azok a nők pedig, akiknek magas pozicicójuk miatt lehetőségük lenne arra, hogy segítsenek más nőknek, de ezt nem teszik meg, a patriarcális társadalom fogaskerekeiként működnek. Azok a női politikusok, akik nem törődnek a nemi egyenlőtlenségekkel, azok a női üzletvezetők, akik negatívan kivételeznek a női alkalmazottakkal, azok a közszereplők és politikai személyek, akik nem küzdenek az LMBTQ jogokért, nem feministák, de véleményem szerint nem is felelősségteljes emberek.
A feminizmusba, mint mozgalomba pedig be kell építeni új elemeket annak a tudatnak a tükrében, hogy nem minden feminista európai, fehér, városi, heteroszexuális, egészséges egyetemista lány, és sokkal többet kell tenni azért, hogy ezeken a privilegizált kategóriákon kívül eső emberek is részt vehessenek benne.
Illusztráció: Laura Berger – Pinterest
Mindennapi feminizmus 