Menstruációs szegénység naplók I. – A fenntartható eszközök ára

Avagy miért nem működnek a fenntartható eszközök a menstruációs szegénység sújtotta területeken?

A menstruációs szegénység, amiről korábban ITT írtam részletesebben, Magyarországon is több száz, akár ezer embert érint (de elsősorban lányt és nőt, így a cikkem további részében velük fogok foglalkozni). Nekik nincs pénzük arra, hogy hónapról hónapra menstruációs termékeket, tampont és betétet vásároljanak, így a menstruációjuk napjain kénytelenek otthon maradni. Így egyrészt kimaradnak az oktatás egy részéből (és a hiányzások, a hiányos tananyag miatt kisebb eséllyel maradnak az iskolában vagy tanulnak tovább), másrészt a munkahelyükön is kevesebbet keresnek a gyakori szabadnapok miatt, esetleg nem tudják megtartani az állásukat. 

Ezek a lányok és nők gyakran, ha mégis kimozdulnak, köznevetség tárgyai az átázott ruháikban, vagy erős testszaguk miatt. Mivel nem tudnak biztonságos termékeket vásárolni, sokan alternatív módszerekkel – zoknikkal, rongyokkal, zsebkendővel – próbálják megállítani a vérzést. Ezek használata azonban könnyen egészségügyi veszélyt jelenthet rájuk nézve, hiszen nem elég higiénikusak. 

Felmerülhet a kérdés: miért nem használnak ezek a lányok biztonságos, újrahasznosítható, fenntartható menstruációs eszközöket? 

Elisa Riemer

A fenntartható menstruációs eszközökről

A nyugati, városi, középosztálybeli nők körében egyre szélesebb körben elterjednek az olyan alternatív eszközök, amik segítségével biztonságosan, környezetkímélő módon és hosszú távon olcsón lehet a menstruáció idején a tampont és a betétet helyettesíteni. Ezeknek a termékeknek nagyon nagy előnye az, hogy csak egyszer kell megvásárolni őket, utána optimális esetben évekig jól működnek a megfelelő tisztítási utasítások betartásával. Nagyon népszerűvé teszi őket az a tény is, hogy teljesen „szemétmentesek”, azaz használatuk után nem kell őket kidobni, sokkal kevésbé károsítják a bolygót. 

Ilyen a cup, azaz bögre, ami egy műanyagból készült, a tampont helyettesítő alkalmatosság, amit mára minden patikában, drogériában be lehet szerezni. Ilyen továbbá a menstruációs bugyi, amit itthon a Redy gyárt, és ami teljesen feleslegessé teszi a betét használatát, kényelmes és biztonságos megoldás nappalra és éjszakára is. Illetve ilyen a mosható betét is, ami megfelelő alapanyagokkal otthon is elkészíthető, így a legolcsóbb alternatíva.

Menstruációs kelyhet akár 3-4 ezer forintért is be lehet szerezni, ami körülbelül 100 tampon ára, így nagyjából egy év alatt visszatéríti az árát. Egy menstruációs bugyi drágább, 6-7 ezer forint a drogériákban is, ez mondjuk 150-200 betét ára lenne. Egy mosható betét pedig akár már 1500-2000 forintért is be lehet szerezni – tehát nagyjából 40-50 betétnyi pénzért.

Elisa Riemer

Fenntartható termékek a menstruációs szegénységben szenvedő nőknek? 

A fenntartható termékek azért is működnének nagyon jól a menstruációs szegénységben, mert egy adomány évekig tartana – nem kellene folyamatos utánpótlásról gondoskodni. A termékeket elérhetővé lehetne tenni nagyobb cégek támogatásával vagy egy egy nagyobb adomány felhasználásával, ezzel a területen évekre megoldva a problémát. 

Sajnos ez nem ilyen egyszerű. A fenntartható termékek a szegénység, mélyszegénység által sújtott területeken ugyanis nem tudják helyettesíteni a hagyományos termékeket. 

Ennek egyik oka a folyóvíz, a tűzhely hiánya. Ezeket a termékeket, hogy higiénikusan és biztonságosan működjenek, legalább minden vérzés között egyszer forrásban lévő vízben fertőtleníteni kell, vagy magas hőfokon, mosógépben kimosni. Ez azt feltételezi, hogy a felhasználó otthonában minimum folyóvíz és tűzhely, de ideális esetben működő mosógép is található. A folyóvíz emellett nem csak a menstruációk között, de az alatt is szükséges, hogy a termékeket a használó tisztán tudja tartani. 

A használhatatlanság másik oka a tradíció. A legszegényebb magyarországi területeken a civil szervezetek arról számolnak be, hogy sok nő még a tampont sem meri használni, így egyedül betétet tudnak gyűjteni számukra. Ennek az egyik oka a hagyomány, a tradíció, a tisztátlanság mítosza, a szüzesség erénye. A másik pedig az edukáció hiánya – ha valaki nem tudja, hogy hogyan működik egy tampon, vagy hogyan lehet használni, senki nem várhatja el tőle, hogy a hüvelyébe helyezze azt. A kehelyre ez hatványozottan igaz. De még a nem hüvelyi működésű, szinte hagyományosnak tetsző eszközöket sem szívesen fogadják el azok a közösségek, ahova a betét is csak az elmúlt évtizedekben került elfogadottá. 

Ezért van az, hogy a civil szervezetek, a vidéki segítők is csak betéteket és tamponokat kérnek a támogatóktól, és nem indult még olyan gyűjtés, ami cupokat adományozna a szegény vidékeken. 

Ennek ellenére tény, hogy vannak olyanok Magyarországon is, akiknek a fenntartható eszközök hatalmas segítséget jelentenek. 

Jellemzően olyan, fiatal lányok, akik egyetemre járnak és mellette nincs megfelelő anyagi hátterük. Olyan városi fiatalok, akiknek a családja lakásban lakik, de nem engedheti meg magának a menstruációs termékek luxusát. Az Abcúg.hu riportjában például pont egy ilyen lány szólalt meg. Az ő helyzetét jelentősen segítette az, hogy támogatást kapott egy cup vásárlásához. 

Biztosan rengeteg olyan nő és lány van, akinek egy ilyen, egyszeri vásárlás rengeteget könnyítene az életén, az anyagi helyzetén. A menstruációhoz és a szegénységhez tapadó kettős tabu, kettős stigma miatt azonban ők hajlamosak ezt magukban tartani, és nem segítséget kérni – városi közegben a menstruációs szegénység talán még kínosabb, mint vidéken.

Ez a történet is jól illusztrálja, hogy miért fontos a civil szervezetek, az érintettek hangját is meghallgatni, mielőtt megpróbálnánk megoldást javasolni. Jelenleg is folyik a gyűjtés a PressStart.org oldalán, hogy a következő hónapokban minél több emberrel tudjak a problémáról és a potenciális megoldásokról tudakozódni. Ha érdekel a téma, olvasd el korábbi cikkemet ITT, vagy nézd meg a videót, amit a PressStart számára készítettem, és járulj hozzá Te is a gyűjtés sikeréhez ITT!

Képek forrása: Elisa Riemer

Minden, amit a menstruációs szegénységről tudnod kell

Mi az a menstruációs szegénység? Miért lenne fontos leküzdeni? Hogyan csinálták ezt más országokban, és Magyarországon miért nem? Mi van a környezettudatos opciókkal, és milyen lehetőségei vannak a legszegényebb magyar nőknek és lányoknak? Összefoglaló.

A Fidesz képviselői leszavazták a menstruációs termékek áfájának csökkentését – adta hírül a magyar média október utolsó napjaiban. Ez azért tragikus hír, mert amúgy itthon az egyik legmagasabb ez az adó az EU államai között a maga 27 százalékával, és egyike vagyunk azoknak az országoknak, amik nem vették igénybe (és ezek szerint nem is tervezik igénybe venni) az uniós lehetőséget arra, hogy a tamponadót csökkentsük. Erről többet a Vidékicsajokon lehet olvasni.  

Pinterest

De kezdjük az alapoknál. 

Mi az a menstruációs szegénység?

Angolul period poverty-nek, azaz menstruációs szegénységnek nevezzük azt a társadalmi jelenséget, ami miatt sok lány és nő nem tud menstruációs eszközökhöz, azaz tamponokhoz, betétekhez, törlőkendőkhöz jutni, anyagi okokból, a felvilágosítás hiánya vagy hagyományok miatt. A vérzésük gátolja őket olyan dolgokban, mint a munka vagy a tanulás. 

Angliában, egy 2017-es kutatás alapján a fiatal lányok 10%-át sújtotta a menstruációs szegénység, más kutatások szerint pedig a lányok ötöde nem használ megfelelő terméket, részben anyagi okokból. 

Pinterest

A menstruációs szegénység a való életben azt takarja, hogy vannak olyan fiatal lányok, akik nem tudnak iskolába járni havonta 4-5 napon keresztül, és ezért lemaradnak a tananyagban, és később sem tudnak továbbtanulni. 

Azt jelenti, hogy sok lány olyan módszerekkel, eszközökkel kísérletezik, amelyek veszélyesek az egészségre nézve, például rongyokkal, zoknikkal, papírral. 

Azt jelenti, hogy vannak olyan nők, akik nem tudnak bejárni az irodába havi pár napon, ezért elhasználják az összes szabadságukat, kevesebbet keresnek, vagy nem tudnak megtartani egy állandó munkahelyet sem. 

És jelenti azt is, hogy sok fiatal lány nem tudja, hogy mi is a menstruáció, mert nem kapott felvilágosítást. Sok nő fél tőle, vagy undorítónak érzi magát, ezért nem is akar változtatni azon, hogy nem tud bejárni az iskolába vagy az irodába.

A témában, különböző érintetteket és megfigyelőket megszólaltatva az Abcúg készített riportot. 

Pozitív példa Angliából

Angliában pár éve készülnek releváns kutatások. Az egész period poverty botrány úgy kezdődött, hogy egy iskola Leeds-ben felkereste a Freedom4Girls szervezetet, mondván, hogy a lányok nem szabadok addig, amíg a vérzésük gátolja őket a mindennapokban. A BBC is cikkezett róla, és ezek után a brit mensiszegénység hirtelen hatalmas téma lett. 

Ekkor kezdett működni a The Red Box Projekt, aminek önkéntesei iskolákban helyeztek el menstruációs termékeket (tampon, betét, bugyi, harisnya) egy vörös dobozban. 

Ekkor kezdődött a FreePeriods is, Amika George aktivista és influenszer vezetésével, amit Melinda Gates szervezete, az Evoke támogat. Illetve a Bloody Good Periods, akik egyrészt pénzt gyűjtenek, másrészt felvilágosítást csinálnak. 

View this post on Instagram

#freeperiods artwork by @katie_edmundsss #imon

A post shared by The Pink Protest (@pinkprotest) on

A Pink Protest, amit többek között Scarlet Curtis, az Egy feminista nem jár rózsaszínben – és egyéb hazugságok, és az It’s Not OK to Feel Blue (and Other Lies) című könyvek szerzője igazgat, is foglalkozott ezzel a témával. Ez szervezet helyett inkább közösség, amit Instagramon például 37 ezren követnek, és a menstruációs szegénységen kívül olyan témákkal foglalkoznak/foglalkoztak podcast epizódokban, cikkekben, videókban, felvonulásokon és programokon, mint a női önkielégítés, a depresszió, a menekültek és az FGM (Female Genital Mutilation, azaz a női nemi szerv külső részeinek részleges vagy akár teljes eltávolítása tisztasági és vallási okokból). 

Angliában 2019-re tehát rengeteg aktivista, influenszer és híresség emelte fel a szavát a mensiszegénység ellen, tömegek tiltakoztak és kérték a kormányt, hogy tegyen valamit, rengeteg portál foglalkozott a témával különböző szempontokból, iskolák, önkormányzatok is készítettek peticiókat, és még menstruácós termékgyűjtő brunchokat is rendeztek. 

2019 márciusában a brit kormány ígéretet tett arra, hogy minden általános iskolában elhelyez annyi terméket, amennyire a diákoknak szüksége lesz, 2020 januártól kezdve. Pár héttel később újabb bejelentést tettek: a kormány két millió Fontot invesztál olyan programokba, amik világszerte a menstruációs szegénység ellen tesznek. Többek között a  Procter & Gamble, a Tampax és az Always anyacégével is szövetkeznek, hogy 2030-ra teljesen megszűntessék a mensiszegénységet. 

A Red Box Projekt önkéntesei már nem tesznek ki dobozokat iskolákban, az állam nem sokára meg fogja oldani helyettük a problémát. Ritka az, hogy egy jótékony szervezet azért szűnik meg, mert a probléma, amin segít, már nem létezik – úgy tűnik, itt ez lesz a helyzet. A Red Box Projekt januártól csak külföldön fog dolgozni: Amerikában és Lengyelországban, például. 

Mi történik Magyarországon?

Angliában a menstruációs termékek áfája 5%, és még ezt is sokallják, itthon a szokásos 27% van rajta. A brit kórházakat már egy éve ingyen ellátják tamponokkal és betétekkel, itthon WC papír is alig van. 

Itthon a #nemluxustáska volt az egyik első mozgalom, ami a menstruációs szegénység ellen vette fel a kesztyűt, a Kívül Belül Boldogság és az Ági Huszka Style rendezésével. Több, mint 10 000 menstruációs termékekkel teli táskát gyűjtöttek össze, amiket hajléktalan nők és mélyszegénységben élő családok kaptak.

A kezdeményezés 2019-ben Civil Díjat is nyert. Nagyon szuper, mert teljesen átlátszó a működésük, nyomon lehet követni, hogy mit, honnan, hova szállítottak. A program hivatalosan lezárult, már nem gyűjtenek aktívan táskákat, de adományokat elfogadnak. 

Pinterest

Hasonló kezdeményezése volt a NEM-nek (Nők Egymásért Mozgalom). Ők dobozokat osztottak szét a városban, és helyeztek el különböző bárokban, kávézókban, boltokban. Ezekbe mindenki bedobhatta azt a terméket, amivel a szegény lányokat segíteni kívánta. 

Bár a dobozok még kint vannak néhány helyen, és a fesztiválokon workshopok keretein belül újakat is készítettek, a program szépen lassan meghal: a NEM aktivistái szerint nem megoldás az, ha ilyen módon gyűjtenek, a kormánynak kéne tenniük valamit azért, hogy változzon a helyzet. Amúgy azt mondják, hogy sikeres volt a program, de nem árulják el, hogy kinek segítettek az összegyűlt termékekkel. 

Jelenleg az Igazgyöngy Alapítványnál is foglalkoznak ezzel a témával, de még nem kezdtek nagyobb akcióba. Cserháti-Herold Janka, a Hormonmentes blog és Insta oldal szerzője szokott írni róla, 24 ezer követője felé, de neki sem ez a fő profilja. 

Így az országban jelen pillanatban nincs olyan szervezet vagy személy, ami vagy aki aktívan igyekezne bevonni ebbe a diskurzusba az embereket, vagy folyamatos és szignifikáns segítséget nyújtana. 

Nyilvánvaló megoldások, csak sajnos eredmény nélkül

Magyarország kapcsán sajnos el kell fogadni, hogy nem működnének a legkorszerűbb módszerek: a mosható betétek, a saját készítésű betétek, vagy a cupok, kelyhek használata, pedig egyértelműen ez lenne a legkörnyezetbarátabb, legegyszerűbb és hosszú távon a legolcsóbb megoldás is. 

Sarah Maple

Egyrészt nők nagy része, akiket a menstruációs szegénység érint, nem tudnák igénybe venni ezeket az eszközöket, úgy, hogy higiénikusak maradjanak: folyóvíz vagy forralási lehetőség nélkül a baktériumok csak sokkal jobban szaporodnak ezeken a többször használatos termékeken, komoly betegségeket hordozva. 

Másrészt: a konzervatív, főleg vidéki közösségekben még a tamponok használata sem elterjedt vagy elfogadott, a kelyheket pedig élből elutasították. Ennek oka részben az, hogy hagyományosabb megoldásokhoz vannak szokva, és azokhoz kollektíven ragaszkodnak, mint hagyományokhoz, nem bíznak az új találmányokban és, hogy nem is beszélnek ezekről a problémákról, nem kérdőjelezik meg a jelenlegi, rossz megoldásokat és nem is tudnak arról, hogy vannak jobbak. 

És ugyanígy láthatjuk, hogy itthon, jelen pillanatban arra sem számíthatunk, hogy a kormány bármilyen módon segítené a helyzetet.

Pinterest

Mit lehet viszont tenni?

Lehet például:

  • beszélni róla barátokkal, szülőkkel, nagyszülőkkel, 
  • támogatni a szervezeteket,
  • ha tüntetés van, részt venni rajta,
  • saját szervezetet kezdeni, barátnőkkel összefogva gyűjteni,
  • tabutlanítani a menstruációt mint témát, felvilágosítani, mert menstruálni egyáltalán nem ciki!

Ökofeminizmus?

Ha egyszerre vagy feminista, és környezetvédő, akkor logikusnak tűnhet az ökofeminista kifejezést használni. De vajon mit jelent ez a szó, és milyen szerepe van az ökofeminizmusnak?

“Az ökofeministák azt állítják, hogy aki feminista, annak a természetvédelemért is harcolnia kell, mert ugyanaz a rendszer, amelyik a nőket elnyomja, elnyomja a természetet is.” – mondta az NLC-nek Hódosy Annamária, kultúrakutató. Az ökofeminizmus alapja tehát az, hogy annak, aki elnyomva érzi magát a férfiak által, nem csak a többi elnyomott emberre kell gondolni, de az elnyomott élőlényekre, növényekre és állatokra is, mert mindannyiuk fölött a férfiak gyakorolnak hatalmat, vagy már csak póbálnak hatalmat gyakorolni.

Hódosy példaként a bonsai fák visszametszését és a gésák lábának összenyomását hozza fel a cikkben. Nekem ez nem jön össze, hiszen míg a gésák szolgáltatásait valóban csak férfiak veszik igénybe, a bonsai-ok látványa a nőket is gyönyörködteti, és aktívan részt vesznek a vágásában is. Ugyanígy a rózsákat is nők vágják, sőt, ők szeretik az élő virágcsokrokat is. 

Hódosy a cikkben kiemeli azt is, hogy a nőket hagyományosan jobban érdekli a környezetvédelem, a növények, az állatok világa (történelmileg lásd: boszorkányok a középkorban, vagy valódi szőrme ellen tűntetők a 90-es években). Annak szerintem azonban, hogy a nőknek jobban szerepet kell vállalniuk a Föld-mentésben, nem a genetikailag magasabb empátia az oka.

Viszont az ökofeminizmusnak egy másik szempontból van értelme: a Földet, és azon belül is a legszegényebb régiókat érintő természeti katasztrófáknak a nők a legnagyobb áldozatai.

A gazdasági visszaesés miatt elsősorban a nők veszítik el munkájukat. Az éhezésnek az elszegényedő nők lesznek az első áldozatai. Az élhetetlen életkörülmények elől menekülő nőket prostitúcióba kényszerítik, kizsákmányolják lelkileg és testileg. A  WHO adatai is alátámasztják, hogy a nők egészségét közvetlenül is fokozottan veszélyeztetei a klímaváltozás.

De még a nyugati, egészen szerencsés nők is érzehetik a globális felmelegedés hatását a testükön. A forrós és hideg napok váltakozása, a hirtelen esők, a száraz és forró hónapok például nem csak a nők, de a férfiak mindennapjait is megkeserítik fejfájással, izületi fájdalmakkal stb. De különlegesen nehéz helyzetben vannak például a terhes nők vagy a kismamák, azok, akik éppen a menopauzán mennek keresztül, vagy az első menstruációikkal küzdenek. És még mindig a nők élnek tovább, az öregasszonyok pedig pont elég nehezen veszik például az októberig nyúló öregasszonyok nyarát.

Plusz tetszik, vagy sem, a nők több szemetet termelhetnek, a sminkcuccokkal és kozmetikumokkal, fast fashion ruhákkal, amiket leginkább ők halmoznak fel otthon. Kivéve a kivétel, persze. Ráadásul ott van a gyerekszülés témája is: valószínűleg egy baba a legkörnyezetszennyezőbb dolog, amit egy ember tenni tud – de erről már korábban írtam. 

Szerintem az az állítás valós, hogy egy jó feministának különlegesen figyelnie kell most, a globális felmelegedés visszafordításának utolsó pillanatában. Ellenben úgy gondolom, hogy már csak önös érdekekből minden nőnek környezetvédőnek kéne lennie, így talán elkerülhetjük az izületi fájdalmakat, amiket az időjárási változások 60 év múlva okoznának, sőt talán el tudjuk halasztani a totális klímakatasztrófát annyira, hogy egyes nők valóban megérhetik majd a nemi egyenlőséget a Földön. De szintén önös érdekből, minden férfinak is figyelnie kéne most a környezetvédelemre, hiszen minden épeszű ember azt szeretné, hogy unokái, gyerekei, vagy ő maga is túlélje a klíma-apokalipszist. Szerencsére ezzel majdnem mindenki egyetért, kivéve néhány politikai vezetőt – Orbán, Trump, stb.

És itt jön be a harmadik érdekes aspektusa az “ökofeminizmusnak”: több vizsgálat is kimutatta, hogy annak érdekében, hogy hatalmas népszerűséget tudjon elérni a klímatudatos gondolkodásmód, szükségünk van Greta Thunbergekre, Alexandria Ocasio-Cortezekre sőt Rimóczi Zsófikra is, akik szembeszállnak a globális felmelegedést tagadó politikusokkal. Mert tetszik vagy sem, ők sokkal több emberhez fognak eljutni, és végképp, sokkal több nőhöz és lányhoz tudnak eljuttatni fontos üzeneteket a fast fahionről, a sminkcuccokról és a konyhai szemétről, mint a tudományos cikkek a témában. És ha befolyásos nőkre van szükség ahhoz, hogy kevesebb eldobható vattapamacsot használjunk, akkor legyenek az instagram, a twitter és a politikai szféra öko-feministái, vagy csak szimplán öko-sztárjai, vagy feministái azok, akik megmentik a világot – nem kell feltétlenül definiálni az elnyomó rendszert.

Borítókép:  Brandon Land

Miért van kevés feminista influenszer itthon, és mi a baj ezzel?

Egy olyan világban, ahol a fiatal lányok a legtöbb információt és a hatást a közösségi médián kapják, felmerül a kérdés, hogy mekkora felelőssége van az influenszereknek. 

A mainstream közösségi térben olyan dolgok tabunak számítanak, mint a menstruáció, a mentális betegségek, a meztelenség, a nem tökéletes testek, a szexualitás és a traumák. Ezek olyan témák, amikkel a tabloid média, az iskolai tananyag és a hollywoodi mozifilmek is ritkán foglalkoznak – annak ellenére, hogy az emberek nagy részét érintik. 

Mindenki szeret tökéletesnek tűnni az Instagram-on, és mindannyian imádjuk azokat a képeket, amiken minden happy. Míg a legtöbb normálisan szocializálódott felnőtt tisztában van azzal, hogy az életben nincsen minden képen Valencia filter, és hogy a problémákat nem lehet egy egyszerű mozdulattal kivágni, a fiatal lányok nem feltétlenül érzik így. 

@florencegiven

Ezek után felmerül bennem a kérdés, hogy azoknak az influenszereknek, vloggereknek és celebeknek, akiket tömegesen követnek a tinilányok, nem lenne-e bizonyos szinten felelősségük, feladatuk hogy ezeknek a rajongóknak valós világképet is mutassanak, hogy időnként fontos üzeneteket is hangsúlyozzanak, amiket nem szponzorálnak márkák. 

Itthon meglehetősen egyedinek számít Cserháti-Herold Janka, aki @hormonmentes néven 21 ezer követőjét informálja a menstruációról, a fogamzásgátlásról, a PMS-ről, satöbbi. Ebben a műfajban egyedi ő, a közösségi média oktató funkcióját itthon nem sokan használják ki – és talán még kevesebben beszélnek mondjuk a természetes fogamzásról, vagy posztolják ki a menstruációs vérüket az Instán. 

@florencegiven

De a magyar insta-közösség hiányáról sokat mond el a #feminizmus, vagyis annak lényegi hiánya. Míg nemzetközi szinten az Instagram-on jobbnál jobb accountokba bukkan az ember lánya (@florencegiven , @ginamartin , @candacereels), itthon nagyrészt megragatunk a tökéletes testeknél, retusált fotózásoknál, szponzorált szépségtermékeknél, trendi nyaralóhelyeknél és a gyönyörű heteroszexuális kapcsolatoknál. 

És ebben az is nagy szerepet játszik, hogy Magyarországon nem trendi, nem “glamorous” feministának lenni. Pedig esküszöm, hogy van középút a mainstream, girlpower feliratos H&M croptop és a keményvonalas, bakancsos, macskás, fél oldalt lenyírt hajú feminista között. Nem mintha bármelyikkel bármi baj lenne, a feminizmus nagyon sok formában jelenhet meg, és nincs olyan, hogy rossz verzió. 

@florencegiven

Ami hiányzik (szerintem legalábbis) a közösségi médiáról, az a fiatal női márkák reklámozása, a szép, de környezetbarát sminkmárkák, az egyedi, feminista ruhák amiket kis tervezők gyártanak. Az őszinte képek, a “female gaze”-nek, azaz női tekintetnek tetsző beállítások, amiket nem férfiak like-jaiért készít a felhasználó. Mindez akár tökéletesen megvilágítva, akár mesteri módon beállítva, akár effektekkel tarkítva. Mert erre van igény.

Lehet, hogy a mentális betegség nem olyan szép dolog, mint a legújabb szempillaspirál, és valószínűleg nem is fizet olyan jól, de sokkal fontosabb lenne erről beszélni. Valószínű, hogy a fontos ügy, mondjuk a NANE és a Patent közös, Kapcsolódj be! projekte nem szponzorál olyan jól, mint egy hajápolócsalád, de valószínűleg sokkal jobbat tenne a követőknek. 

@florencegiven

Nem azt mondom, hogy minden egyes influencerne okító feladatot kéne ellátnia, de fontos felhívni a közösségi média tudatos használatára a figyelmet. Azok, akik nagy “hatalommal” bírnak az Instagram-on, Twitter-en, Youtube-on stb. akarva, akaratlanul is formálják a fiatalok viselkedését, világnézetét, jellemét. Az ő döntésük, hogy mit akarnak így tanítani: a tökéletes smink és a gyönyörű ruhák szükségességét, vagy a környezetvédelem, a nemi egyenlőség és a testi-lelki egészség fontosságát.

És természetesen egy ilyen poszt végén felmerül a kérdés, hogy én magam miért nem leszek feminista-környezetbarát-mentális egészségügyi influenszer. Talán egyszer összeszedem az energiám, és az leszek. Talán nem. Valószínűleg inkább maradok az írásnál. Nem kell mindenkinek influenszerkedni, ha jó ügyek érdekében akar tenni. De ha valaki alapból influenszer, akár tehet is egy jó ügy érdekében. 

Képek forrása: Florece Given Instagram @florencegiven

Nem biztonságos hely egy nőnek

Az internet kétélű kard, főleg a nők kezében.

(Tudatában vagyok annak, hogy férfiakat, és főleg fiúkat is érint az internetes zaklatás, a cyberbullying, a nők és nem bináris emberek sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve a világhálón. Ezért ebben a bejegyzésben a mi szemszögünket mutatom be.)

A neten még bőven nincsen egyenjogúság: a közösségi médián a férfiak szinte bármit felrakhatnak a falukra, a nőnek viszont óvatos mozdulatokkal kell navigálnia a “túl sokat mutat” mező mellett. Egy férfi fedetlen mellbimbója likeokat megengedett, a nőé tiltott.

Ellenkező a helyzet a meztelen képekkel: a férfi nemi szervről nem szokás képeket küldeni? Nem véletenül nem. Egy nő sem akar dick-pic-et kapni/látni/továbbküldeni. És nem is akarok senkit arra bíztatni, hogy tegyen így. Néhány férfi viszont úgy tűnik, előszeretettel küldözget, kutatások szerint 10-ből 4 fiatal nőnek landolt már virtuális kuki a postaládájában. Moya Sarner a Guardian-on próbálta kideríteni ennek az okát, egy remek cikkben.

Merőben más katergória a meztelen női kép. Ezeket két kategóriába sorolni: a mindenki-számára-készült-képek és az egy-valaki-számára-készült-képek. Az előbbi lehet aktfotó, egy jó ügyért készült kép, de akár pornográf tartalom is. Ezeket a képeket a közösségi média igyekszik visszaszorítani, és annak ellenére, hogy lényegesen könnyebb hozzájuk jutni, kevesebb izgalom övezi őket, mint az utóbbit. Az egy-valaki-számára-készült-képek, a véletlenül publikussá vált fotókat viszont imádja az internet, legyen szó sztárok vagy egy hétköznapi nők testéről.

A véletlenül kiszivárgott, meghackelt, vagy bosszúból megosztott meztelen képek kivétel nélkül utálatból születnek. A revenge porn, azaz bosszúpornó, amit általában a férfi oszt meg az exéről, engedély nélkül meglepően népszerű műfaj – pedig valljuk be, a legtöbb videó nem olyan profi, mint amit az interneten máshol, többé-kevésbé legálisan el lehet érni.

Azok a videók és képek, amik valakiről a beleegyezése nélkül készültek vagy kerültek fel az internetre, sokkal “izgalmasabbak”. Mert a nézőjük egy kis gonoszságot érez: az internet imádja, ha a nők (és főleg a mutatós/sikeres nők) megszégyenülnek.

Azok, akik a való életben a hozzájuk hasonló nőkből kiábrándultak, itt ugyanis név nélkül kiélhetik bosszújukat, utálkozhatnak, megszégyeníthetnek valakit, kiadhatják negatív gondolataikat és feszültségeiket – arra nem kell gondolniuk, hogy a másik életében milyen nehézségeket okoznak a névtelen, negatív hozzászólásokkal / megosztásokkal / megjegyzésekkel.

A negatív kommentekkel, nem kívánatos üzenetekkel, meglepően elszánt zaklatókkal szembeni védelem pedig rengeteg energiát, önbizalmat és fejtörést igényel. És nem csak a több tízezrek által követett influencerek kapják azokat, hanem a hétköznapi nől, és ami talán meg nagyobb baj, a fiatal lányok is, akikben ennyi névtelen utállat komoly önbizalomhiányt és testképzavart okozhat.

Ahogy az élet sok területének, az internetnek is nőbarátabbá kell válnia – és ha már itt tartunk, transz-barátabbá, mentális beteg-barátabbá és homoszexualitás-barátabbá is.

És bár 100%-ban soha nem lesz biztonságos az internet, pár ötlettel legalább egy kicsit biztonságosabb hellyé tehetjük.

Soha ne küldj meztelen képet, amin az arcod is látszik. Még annak se, akiben teljesen megbízol. Ha bármelyikőtök Facebook fiókját, emailjét, telefonját, Instáját stb feltörik, ezek a képek idegen kezekbe kerülhetnek.

Jelentsd fel, tiltsd le azt, aki online zaklat! Nyugodtan kérj segítséget a platform üzemeltetőjétől, nálad tapasztaltabb felhasználóktól vagy hivatalos szervektől is.

Ne kommentelj negatívan másik ember posztja alá, csak azért, hogy a benned felgyülemlett feszültséget másnak átadd, és próbálj meg erre másokat is megkérni.

Ha más nőről olyan kép/videó jön szembe az interneten, amihfez ő valószínűleg nem adta beleegyezését, jelentsd, szólj róla a szereplőnek és az oldal karbantartójának is, próbáld meg eltávolíttatni, és semmilyen körülmények között ne oszd tovább.  

Képek forrása: Nancy Chalmers / Pinterest
https://www.nancychalmers.com
https://www.instagram.com/nancychalmers_/

A feminizmus nem valódi, ha nem interszekcionális

Minden, amit az interszekcionális feminizmusról, a priviliégiumokról és a inklúzivitásról tudnod kell.

Az interszekcionális feminizmus felismeri és figyelembe veszi a szexizmuson felüli, de azzal sok esetben összekapcsolódó hátráltató tényezőket, mint a bőrszín, a vallás vagy a testi fogyatékosságok.  Az interszekcionális feminizmus a felismerés, hogy nekem, mint európai, fehér, városi, heteroszexuális, egészséges egyetemista lánynak könnyebb, mint egy szír, színesbőrű, szegény, tanyán nevelkedett, halláskárosult nőnek. Vagy egy roma származású lánynak. Vagy egy transzszexuális embernek. Vagy annak, aki kerekesszékben él, burkát visel, mentális egészségügyi problémákkal küzd vagy mélyszegénységből származik. 

Nézzünk úgy a privilégiumokra, mint ajtókra! A nyitott ajtókat észre sem vesszük, teljesen terészetesnek tartjuk például azt, hogy nőként szavazhatunk. A zárt ajtóknál kénytelenek vagyunk megállni, és lehetőségünk van küzdeni azért, hogy azok is kinyíljanak. Míg egyesek az első zárt ajtóval akkor találkoznak, amikor vezető pozicióba előléptetést várnak, de azt veszik észre, hogy nőként nem tartják őket erre érdemesnek a kollégák, mások jóval hamarabb elakadnak. Van, aki be sem tud menni az állásinterjúra, mert az iroda nem akadálymentesített. Van, akit be sem hívnak állásinterjúra, mert színes bőrű. Van, aki el sem tud indulni otthonról, mert egy családtagját gondoznia kell. Van, aki olyan országban született, ahol nem is álmodhat karrierről a szegénység vagy vallásosság miatt. 

Hajlamosak vagyunk elfelejtkezni azokról az ajtókról, amik minket egyértelműen nyitva várnak, és azokról, akik ugyanott zárt ajtókkal találkoznak. Minden nő találkozik pár zárt ajtóval. De néhányan több ajtót találnak zárva bőrszínük, szexuális identitásuk, fogyatékosságaik, születési helyük miatt, azért, mert nem járhattak iskolába, mert családjuk szegénységben él, vagy nagyon vallásos, mert valakit gondozniuk kell vagy mert külső hatások miatt el kellett hagyniuk szülőországukat. És még számtalan más okból.

Férfinek lenni privilégium, de privilégium fehérnek lenni, európainak lenni, városban lakni, egyetemi végzettséggel rendelkezni, magyarnak lenni Magyarországon, mentálisan és fizikailag egészségesnek lenni is. 

És ha valakinek bármilyen privilégiumai vannak, – szerintem legalábbis – köteles segíteni azoknak is, akik azok nélkül élnek. Kötelességünk körbenézni egy-egy ajtónál, amin mi áthaladunk, és ha lehetőségünk van rá, bevinni magunkkal valakit, aki addig előtte várt tehetetlenül. 

Illetve ha nekünk sikerült beslisszolni egy zárt ajtón, kötelességünk azt másoknak is kinyitni, és nem becsapni az orruk előtt féltékenységből. 

A behúzásnak, beengedésnek rengeteg formája van: az ember támogathat olyan szervezetet, ami szegény nőket segít, vagy a nemi erőszak áldozatainak biztosít védelmet. Jelentkezhet önkéntesnek menekülttáborokba, vagy felemelheti szavát a kegyetlenségek ellen, amiket a bevándorlókkal szemben követnek el. Ha olyan pozicióban van, felvehet egy roma alkalmazottat, aki rendelkezik a munkához szükséges képességekkel. Bíztathatja homoszexuális vagy transszekszuális barátait, nyíltan elítélheti a homofóbiát. Ajándékba vásárolhat olyan tárgyat, amit egy autista művész készített, vagy felsegíthet a buszra egy mozgássérült utast. 

Azok a nők pedig, akiknek magas pozicicójuk miatt lehetőségük lenne arra, hogy segítsenek más nőknek, de ezt nem teszik meg, a patriarcális társadalom fogaskerekeiként működnek. Azok a női politikusok, akik nem törődnek a nemi egyenlőtlenségekkel, azok a női üzletvezetők, akik negatívan kivételeznek a női alkalmazottakkal, azok a közszereplők és politikai személyek, akik nem küzdenek az LMBTQ jogokért, nem feministák, de véleményem szerint nem is felelősségteljes emberek. 

A feminizmusba, mint mozgalomba pedig be kell építeni új elemeket annak a tudatnak a tükrében, hogy nem minden feminista európai, fehér, városi, heteroszexuális, egészséges egyetemista lány, és sokkal többet kell tenni azért, hogy ezeken a privilegizált kategóriákon kívül eső emberek is részt vehessenek benne. 

Illusztráció: Laura Berger – Pinterest

Feminista olvasóklub: Mágneshegy

Mán-Várhegyi Réka könyve a Libri Irodalmi Díj döntősei közé került, május közepéig lehet rá szavazni a Libri honlapján! Rövid ajánló.

A Mágneshegy regény legfontosabb szereplői nők, de ettől még véletlenül sem leányregény. A Mágneshegy egy realista Magyarország-leírás, női szemszögből, nem csak nőknek élvezhető módon. A Mágneshegy a társadalom bemutatása a társadalmi tudományok keretei között. A Mágneshegy szerintem üvegplafon-regény, és ráadásul nagyon jó.

Pogrányi Péter a Revizor-on Magyarország MeToo regényének nevezte a Mágneshegyet, és óvatosan még feminista szót is használta az ajánló leadjében. Én az ellen érvelnék, hogy MeToo regénynek nevezzük, de egyetértek a feminista mű kifejezéssel.

Mert míg egy Metoo regény középpontjában a nemi erőszak lehetne, a Mágneshegy különböző szereplők magánélete és szakmai előrementele alapján mutatja meg az egyetem színfalai között azt, hogy mi a különbség ma egy tudós és egy tudósnő között – pontosabban, hogy mi a különbség a lehetőségeik között.

Már az első fejezetben előhozakodik a szerző egy elég hétköznapi és valós problémával: bár az egyetemisták több mint fele nő, a tudósok és a professzorok szinte mind férfiak. Egy ilyen, “nőhiányos” eseményen ismerjük meg Rékát, a 2000-es években társadalmi tanulmányokat tanuló egyetemista lányt, és az épület mosdójában másik központi figuránkat, Börönd Enikőt, a társadalmi tanulmányok (nem feltétlenül tudatosan) feminista professzorát.

A Mágneshegy valójában egy novellagyűjtemény, ami sok év kutatásából és tapasztalásából született: a történet sokrétű, a körülmények alaposan és pontosan megrajzoltak, a szereplők személye részletesen kidolgozott. A két női főszereplő mellett még egy egyetemi professzor személye vezeti a “cseleknyszálat”, kisebb-nagyobb kitekintésekkel, retrospektív idővezetéssel színezve. A tizenhárom fejezetben felelevenedik Budapest, Békásmegyer és Amerika, egy egyetemista lány szerelmi élete, egy kezdő író próbálkozásai, egy felnőtt nő családi bonyodalmai, egy tudósnő személyes és professzionális problémái, egy körberajongott és sikeres tudós és egyetemi tanár gyenge jelleme, a társadalomtudományok, a kutatás és igen, bizonyos szinten a feminizmus is.

Annak ellenére, hogy egy Virginia Woolf idézettel kezdődik a regény (Saját szoba, Bécsi Ágnes fordításában), Mán-Várhegyi kifejezetten azt sugallja interjúiban, hogy nem egy feminista könyvet vesz a kezébe az olvasó, amikor leemeli a polcról (végülis jó teszi, Magyarországon nehéz bármit feminista cimkével eladni). Az Indexnek viszont, szimpatikus módon így nyilatkozott a könyv és az Egy nap c. film kapcsán:

“A kérdés az, mit nyerünk vele, ha feministának nevezünk valamit – noha én bármikor, boldogan és nagy betűkkel annak nevezem magamat, de abban nem vagyok biztos, hogy ennek túl sok értelme van. A feminista plecsni még a feministák vagy szimpatizánsok szemében sem jelent semmit, hát még azok szemében, akik nem tudnak sokat a feminizmusról.”

Felhoz viszont több, aktuális feminista problémát. Például, hogy az intelligens társadalomtudós Börönd Enikő miért nem ér el kimagasló sikereket, míg a “férfi megfelelője”, Bogdán Tamás karriere szárnyal? Hogy miért kurvázzák le háta mögött Enikőt, és miért bomlanak a diákok Tamás iránt?

Illetve, hogy miért olyan nehéz nőként nőkről szépirodalmat írni? Ahogy sok szerző (és köztük Mán-Várhegyi is), a könyvbeli diák, Réka is szembekerül az írónők klasszikus dilemmájával: lehet női főszereplővel komoly irodalmi alkotást írni? Annak ellenére, hogy a szépirodalmat olvasók nagy százaléka nő ugyanis, a nők által megírt női főszereplők ritkán komolyak és sikeresek egyszerre. Ha sikeresek, akkor gyakran a 50 Shades Anastasia Steele-jére hasonlítanak, az alávetett, gyenge nő szerepében tetszelegnek, legkevésbé sem szépirodalmi kontextusban. Vagy pedig ha komolyak, akkor férfiak írják meg őket, például Grecsó vagy Náray – szinte mintha a férfiak jobban tudnának női lélekről írni.

A könyv borítóját Hidvégi Anna tervezte.

Ezért gondolom, hogy a Mágneshegy ha nem is feminista, de biztosan inspiráló a nők számára. Megküzd a női főszereplőket övező sztereotípiákkal, és mégis marad irodalmi. Olyan aktuális és fontos témákat mutat be, mint az üvegplafon, a feminista irodalomkritika szüksége, a társadalmi nemek tanulmánya és a sikeres nők társadalmi megítélése. És mindezek mellett nem is próbál tudományos értekezés lenni, viszont kifejezetten szórakoztató.

Azt, hogy mennyire jó a Mágneshegy mutatja az is, hogy női főszereplőivel és női írójával együtt is bekerült a Libri Irodalmi díj 2018-as döntősei közé, egy abszolút férfiak által dominált területre!

Nem-szülés, mint közügy


Annak ellenére, hogy a gyerekvállalás a nő, sőt az egész család legprivátabb magánügye, a gyermektelenség egyre többször tűnik fel úgy közügyként.

A napokban jelent meg cikk az Elle.hu honlapon azokról a nőkről, akik a klímaváltozás miatt mondanak le a szülésről; a Magyar Nemzet a kisbabák ökológiai lábnyomáról értekezik (kormánypárti nézőpontból). A Qubit-on Kapelner Zsolt arról gondolkodott, hogy kegyetlenség-e jelenleg gyereket szülni amiatt, mert a klímaváltozás nyomán a ma születő emberek életminősége már rosszabb lesz; majd Mihályi Dávid azt gyűjtötte össze apukaként, hogy mivel egyensúlyozhatja ki az ember a Föld szempontjából azt, ha még egy babát világra hoz; a Magyar Narancs pedig a tudatos gyermektelenség okairól számol be legújabb számában, a környezetvédelmi mellett rengeteg különböző tényezőt felsorolva azok szemszögéből, akik nem akarnak gyereket.

Az, hogy a médiumok itthon (és amúgy külföldön is) ennyit foglalkoznak a témával mutatja, hogy szülés – nem szülés ma már egyértelműen közügynek számít.

Alexandria Ocasio-Cortez, az Egyesült Államok Kongresszusának legfiatalabb tagja, a Green Deal egyik legaktívabb terjesztője hívta fel a figyelmet arra a közemúltban, hogy ma gyereket vállalni nem túl környezettudatos döntés. Egyrészt, mert a gyerek szennyezi a Földet és másrészt, mert a Föld is “szennyezi” majd a gyereket. Valóban, a globális femelegedés miatt egyre nehezebb lesz az élet – ha nem is a Kárpát-medencében pont, de globálisan biztosan. A földrengések, árvizek és egyéb környezeti katasztrófák; a nagyon magas és extrém alacsony hőmérsékletek; az édesvíz és az étel egyenlőtlen eloszlása; a technológiával lépést tartó, folyamatosan fejlődő vírusok évtizedeken belül mindenkinek az életére kihatnak majd. A túlnépesedés hatalmas problémák vet fel, főleg a harmadik világbeli országokban, a szegényebb kontinenseken.

Ezzel szemben Európában már évtizedek óta csökken a népesség. Nem csak Orbán Viktor próbál egyezséget kötni a nőkkel és fellendíteni a születések számát, több nyugati ország küzd hasonló problémákkal. És míg az elég valószínű, hogy a magyar nemzet mint olyan nem fog kihalni pár éven belül, tagadhatatlan, hogy ma a családok kevesebb gyereket vállalnak és a nők később szülnek Magyarországon mint a múlt században. Arról nem is beszélve, hogy hány magyar megy ki évente külföldre, és veszíti el magyar identitását, nevel nem-magyar gyereket.

Ez probléma lenne? Egyáltalán nem.

Mint már írtam, a bolygó túlnépesedése rettenetes környezeti károkhoz vezet majd. Nagy probléma az, hogy a népességnövekedés 90%-a már túlnépesedett, jellemzően szegény, fejlődő országbeli városokban fog bekövetkezni, ahol az erőforrások és az infrastruktúra hiánya miatt rettenetes nyomor alakulhat ki. Ez pedig a segélyeken keresztül az egész Föld gazdaságára-; a migráció miatt az egész Föld lakosságára- és a szennyezés miatt az egész Föld klímájára negatív hatással lesz.

Viszont ezekben az országokban korlátozni a születések számát törvényeken keresztül nagyjából annyira hatásos, mint itthon a nagyszülői gyeddel és családi támogatással fellendíteni a születések számát.

És bár az tény, hogy az 50-es évek Magyarországán meglátszott a fogamzásgátlásra és az abortuszra vonatkozó törvények szigorításának hatása, viszont az, hogy a későbbiekben a baby boom nem folytatódott, mutatja, hogy az Ratkó-kampánynak nem sikerült társadalmi változást elérnie, az abortuszra vonatkozó törvények pedig nem fenntarthatóak.

A Magyar Nemzet szerint “a feministák elhitették a társadalommal, hogy az a nő, aki gyermeket vállal, kevesebbet ér, mint az, aki csak a karrierjét építi. Egész kultúra épül a szingli létformára, az abortusz szabályainak végletekig történő lazítása pedig sok gyermek megszületését megakadályozza” , de azt elfelejtik ezzel kapcsolatban megemlíteni, hogy nem a feministák vagy a nők hibája az, ha a férfi sokáig a szüleivel akar élni a saját családalapítás helyett (hotel-mama), hogy a nőknek rengeteget kell dolgozniuk az üvegpalfon és a pay gap miatt és hogy itthon még mindig nagyon kevés a bölcsőde, az óvoda, a gyerekvigyázó.

A munkaerőhiányra válasz lehetne az, hogy megemelik a béreket itthon, és hazacsábítják a vendégmunkásokat és ingázókat; az elöregedő községeknek segítene, ha fiatal bevándorlókat engednének be és a magyar kultúrát is meg lehetne tartani ha olyan lehetőségeket teremtenének, amik miatt itthon marad a fiatal, értelmiségi réteg ahelyett, hogy emigrál, ha teheti.

Míg az előbb említett tényezőket az állam tudja szabályozni, a gyerekvállalásba kevés joga van beleszólni. Az, hogy egy ember vagy egy pár akar-e gyereket, egyedül az ő döntése, amit saját magának kell meghoznia. És míg azzal nincsen gond, ha jutalmakkal próbálják motiválni a fiatalokat arra, hogy szüljenek, ha törvényileg szabályozni próbálják a gyermekvállalást, azzal újabb társadalmi problémákat okoznak – ezért ellenzik a feministák az abortuszra vonatkozó szigorításokat, és nem azért, mert úgy gondolják, többet ér az akinek nincsen gyereke.

Az önrendelkezés nagyon fontos, főleg ha egy olyan kérdésről van szó, ami az ember jövőjét, testét, családját és életének gyakorlatilag minden aspektusát befolyásolja. Az, hogy olyanok hallatják a hangjukat, akik nem vállalnak gyereket (legyen az gazdasági-, környezetvédelmi- vagy politikai okok miatt) segíthet ledönteni a társadalmi tabukat.


Egy ideális világban nem kell majd szégyenkeznie annak, aki nem akar gyereket vállalni, mert sem a társadalom, sem pedig a politika nem próbál majd meg bűntudatot kelteni benne emiatt. És ezzel párhuzamosan természetesen annak sem kell rosszul éreznie magát, aki gyereket akar vállalni, akármilyen okból. A lényeg az, hogy arról, ő melyik csoportba akar tartozni, mindenki szabadon dönthessen.

Képek forrása: Pinterest

5+1 dolog, amit a FICSAK ajándékozhatott volna a nőnapi kiadvány helyett a magyar nőknek

Csodálatos, színes, izgalmas és javított kiadással jelentkezett a Fiatal Családosok Klubja (FICSAK). Mivel a nőnap azonban nem a politikai füzetekről hanem a nők támogatásáról szól, összegyűjtöttem öt plusz egy szervezetet és nemes ügyet, amit segíthettek volna.

A kiadványból megtudtuk, hogy a kormányban és az államtitkárok között is vannak nők, hogy Dr. Latorcai János országgyűlési elnök szerint az egyenlőség a nemek megtagadásához majd a női erények megtagadásához vezet, hogy Nyitrai Zsolt nagyon szép virágot rajzol, és sok más fontos dolgot.

A nőnap azonban nem arról szól, hogy a nőket hangzatos üzenetekkel és nyomtatott virágokkal lepik meg – a feminista ünnep arra lenne jó alkalom, hogy a nők megünnepeljék azt, amit eddig elértek (szavazati jog, munka, tulajdon stb.), illetve hogy felhívják a világ figyelmét arra, hogy hogyan lehet segíteni a nehéz helyzetű nőkön, hogyan lehet az egyenlőséget megvalósítani az év minden napján.

Bár nyilvánvalóan a FICSAK nem tette közzé, hogy mennyibe került a 168 oldalas kiadvány elkészítése és 1500 színes példány nyomtatása, a nyomdavolan.hu kalkulációjával ki lehet számolni, hogy bruttó 500-600 ezer Forintba kerülhetett (bár tényleg nem tudunk róla sok technikai információt, sem azt, hogy hol nyomtatták és hogy milyen áron).

Mindenesetre egy ötszázezer Forintos költségvetésből kiindulva összegyűjtöttem, hogy a FICSAK milyen valóban hasznos dolgokkal tudta volna megajándékozni a magyar nőket 2019 március 8-án a Női lélek férfi szemmel helyett.

Nane

500 hónapon, azaz több, mint 41 éven keresztül támogathatták volna a NANÉ-t a honlapon. Ebből a szervezet szórólapokat nyomtathatna, előadásokat és képzéseket tarthatna, és gördülékenyen működtethetné az ingyenesen hívható segélyvonalat. A szexuálisan bántalmazott nőket és gyerekeket segítenék ebből, a családon belüli és párkapcsolati erőszakot próbálnák visszaszorítani, az áldozatoknak támogatást nyújtani és olyan programokat rendezni, amik segítenek megelőzni az atrocitásokat. A szervezet az utóbbi években nem kapott állami támogatást.

EMMA

Az EMMA az anyákat támogatja. Anonim információs és lelkisegélyvonalat működtetnek, amit bárki hívhat ha a terhességről, anyaságról van kérdése. Párkapcsolati workshopokat rendeznek, és műhelyeket a gyerekvállalással kapcsolatban. A 2017-es közhasznúsági jelentés szerint körülbelül hétezer Forint adományból gazdálkodtak, a füzetek árából akár 85 évig is működhetnének ebben az ütemben.

Női érdek

A Női Érdek 2003 óta igyekszik megvalósítani itthon a nemek közötti egyenlőséget. Igyekszik a nők szociális helyzetét, életesélyét és életminőségét a maga eszközeivel javítani, fellép a nőkkel szembeni diszkrimináció és erőszak minden formájának tilalmáért is – olvasható a honlapon. Különböző internacionális projekteket organizálnak, amiket (külföldi) támogatásokból valósítanak meg.

Patent

Az egyesület ingyenes jogsegélyszolgálatot működtet, pszichológiai és jogi tanácsokat osztanak erőszakot elszenvedett nőknek, és az abortusszal kapcsolatban is segítenek ha valaki jogsértést tapasztal. Szerdánként és csütörtökönként két-két órán át lehet őket hívni, ezen kívül képzéseket és önsegítő terápiákat is tartanak. A honlapjukon lehet őket támogatni átutalással, csekkel vagy Paypalon keresztül, hogy ne csak heti négy órában fogadjanak hívásokat, és hogy több helyen tudjanak segíteni – mert igény, az lenne rá.

TASZ

A Társaság a Szabadságjogokért 1994 óta nyújt ingyenes jogsegélyt és tanácsadást. Kiállnak azokért, akik nem engedhetnek meg maguknak ügyvédet, akiket bántalmaztak, akikkel igazságtalanul bánt egy szervezet. A honlapon kérnek támogatást, tavaly 37 millió Forintot gyűjtöttek, amivel teljesen átláthatóan elszámoltak – ez az elszámolás igazolja, hogy minden Forint fontos nekik. Az adományok 87,5%-a jogsegélyszolgálat működéséhez volt szükséges, a maradék négy és fél millióról kördiagrammban számolnak be. Az 500 000-ből kijött volna a 2018 év teljes irodafenntartási és merchandise nyomtatási költsége, kis híján a hirdetések és a rendezvények ára vagy bőven a webfejlesztésre és banki költségekre költött pénzösszeg.

+Tamponok, betétek és egyéb menstruációs segítség

A DM-ben majdnem 28 ezer darab mini Jessa tampont vagy 28 ezer aloe verás Jessa egészségügyi betétet vehettek volna. Mivel Magyarországon kiemelkedően magas az alapvető női higiéniai termékekre vonatkozó adó, a mélyszegénységben vagy az utcán élő nők és lányok nem feltétlenül tudják megengedni maguknak ezeket a termékeket, alternatív, nem túl higiénikus és biztonságos eszközökkel kell helyettesíteni őket. A cégek nem, vagy csak nagyon ritkán támogatják a szegény nőkkel foglalkozó szervezeteke, állami intézkedésről pedig nem tudunk.


Feminista “triggerek” megmagyarázva

Avagy dolgok, amik idegesítik a nőket (és alapvetően minden önmagát tisztelő embert, de a feministáknak külön szavaik vannak rá).

Azon kívül, hogy a feministák a nemi erőszak és a társadalmi és jogi igazságtalanságok ellen küzdnek, sok olyan, mindennapi problémára is felhívják a figyelmet, amit mindannyian tapasztalunk. Ezeket a problémákat próbálom pontokba szedni – hogy érthető legyen, nem csak üres hiszti az egész.

Julia Packan
Julia Packan – Pinterest

Tárgyiasítás

Szoborra mutogathatsz ujjal, emberre nem. És ez alól nem kivételek a nők sem. Akkor sem, ha kevés ruha van rajtuk, vagy sok smink, ha feltűnően attraktívak, unattraktívak vagy bármilyen különleges külső jegyet mutatnak.

Senki nem örül annak, amikor egy légtérben vele elkezdik E/3-ban kitárgyalni – ha pozitív, ha negatív a jellemzés. És egy nő sem örül annak, ha a metrón pár férfi hangosan megbeszéli a fenekét/a szemét/a mosolyát/a szoknyáját. Ez nem bók, ez tárgyiasítás. És mi nők nem vagyunk süketek, sem vakok, legfeljebb némák, ha erre kerül sor.

Gizikézés

Amikor valakinek Gizellaként mutatkozol be, de a ő Gizikének szólít. Vagy amikor Rutai Liliként mutatkozol be és azon kapod magad, hogy egy perc múlva Lilike vagy. Vagy Lilikénk.

Ha letegeznek az engedélyed nélkül, és anélkül, hogy te engedélyt kapnál a tegezésre. Attól még, mert egy nő fiatalabb, kedves, vagy esetleg attraktív, nem kell a szomszéd kislányának szintjére degradálni professzionális környezetben.

A régimódi kifejezések használata

Míg Eötvös Károlynak elnézzük a “gyengébbik nem” kifejezés használatát, a 21. század íróitól, beszélőitől és hétköznai embereinek nem. Hasonló a helyzet a szerelemféltéssel, amit kifogásként használhatnak férfiak a családon belüli erőszakra.

Manterrupting

Mindenki szereti befejezni a mondanivalóját – és ez alól a nők sem kivételek. Különösen a nők nem kivételek. És amikor egy ember folytatja a mondatot, anélkül hogy a másik megakadna, elég kellemetlen tud lenni. A “befejezzük egymás mondatait” csak a kapcsolatban lehet cuki, az utcán vagy a munkahelyen inkább kellemetlen.

Persze a nők is a másik szavába vágnak, néha ez elkerülhetetlen. De amikor ennek az oka csak az, hogy az első beszélő nő, a második pedig férfi és azt gondolja, hogy az első nem tudná befejezni a mondatát értelmesen, csak mert csak nő, na az nem oké.

Mansplaining

Amikor a nő elmagyaráz valamit, a férfi nem hiszi el neki, utánanéz, majd ő maga magyarázza vissza a nőnek. Létező dolog. És szerintem senki nem szereti azt, ha megkérdőjelezik egy állítását majd úgy tesznek, mintha a saját állításuk lenne.

Julia Packan
Julia Packan – Pinterest

Rossz viccek

Nem arról van szó, hogy a feministák ne szeretnék a vicceket, sőt sokan még a szőke nős vicceket is kedvelik!

De amikor valaki elmond egy, még általa is rossznak tartott szexista viccet, csak azért hogy felidegesítsen egy feministát. Ha a sárkányt akarod látni, ne csodálkozz, ha előbújik, miután dörömbölsz a barlang ajtaján.

Sztereotipizálás

Nem minden feministának szőrös a hónalja és kék a haja. Vagy nem minden feminista utálja a férfiakat. Mint minden nagy csoport, a feministák is különbözőek. Attól még, mert a média valamilyennek ábrázolja a feministákat, nem feltétlenül helyes mindenkit ebbe a sablonba illeszteni be.

Általánosítás

A feminizmus – mint minden gondolkodási irányzat – rengeteg alirányzatból áll. A Pussy Riottal azonosítani mindenkit, aki az nemek egyenlő jogaiban hisz, olyan mint minden jobboldalit neonácinak bélyegezni.